Miskolcon harcolta ki az ország 12 legjobb csapata közé kerülést a kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia U16-os fiú csapata. Az együttes irányítását a nyáron Németh Levente vette át, akit erről a sikerről, a nyári felkészülésről, valamint a célokról kérdeztünk.

A kecskeméti Akadémia U16-os fiú csapata a miskolci selejtezőtornán három mérkőzést játszott. Az első találkozón az Alba Fehérvárt győzte le nagy különbséggel, 73–32-re. A második meccsen a DEAC B csapata ellen aratott ennél is magabiztosabb, 112–30-s sikert. A harmadik mérkőzés tulajdonképpen a torna döntőjének számított, ahol a kecskemétiek a házigazda Miskolc ellen nyertek 56–49-re. A Kecskemét ezzel az ország legjobb 12 csapata közé került. A sikerről a vezetőedzőt, Németh Leventét kérdeztük.

– Nyáron érkeztél a kecskeméti Akadémiára. Az első hónapok után kijelenthető, hogy jó döntés volt a hírös városba szerződni?

– Először is szeretném megköszönni a körmendi felnőtt és utánpótlás kluboknak azt, hogy ilyen fiatalon egy kis álmom vált valóra azzal, hogy gyerekkori csapatomnál dolgozhassak. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, ami – bevallom őszintén – már évek óta érlelődött bennem különböző dolgok miatt, de úgy éreztem, ez most a tökéletes pillanat és így bő két hónap után elmondhatom, nagyon jó helyre kerültem. Egyáltalán nem volt nehéz a beilleszkedés se a felnőtt csapatnál, sem pedig az akadémiánál, hiszen nagyon közvetlen, barátságos és segítőkész mindenki.

– Az első kemény időszakon, a felkészülésen túl vagytok a csapattal. Sikeresen indult a közös munka? Illetve amikor egy edző egy ismeretlen csapathoz kerül, hogy kell felépíteni a közös munkát?

– A közös munka sikeresen indult, leginkább azért, mert jó a gyerekek karaktere, és motiváltak is a munkára. Egyszer sem volt még probléma azzal, hogy valakit jobban hajtani kell edzésen, inkább sokszor vissza kell venni a tempóból, ami egy nagyon egészséges probléma. Az ismerkedés számomra nem nehéz, hiszen én is fiatal vagyok még, abban a korban nőttem fel, amiben ezek a srácok is, így könnyen megtaláltuk a közös nevezőt, de a pályán természetesen én is megkövetelem tőlük a kemény munkát. A legfontosabb nekem, hogy legyen rend a csapaton belül, illetve legyen tisztában mindenki a célokkal és a csapaton belül betöltött szerepével. Az alapok lefektetésével kezdtünk, hiszen ez az első korosztály, ahol nincsenek védekezési szabályok/megkötések, itt már rendes felnőtt kosárlabda szabályok vannak a pályán, illetve a nyári pihenő után mindig nagy hangsúlyt kell fektetni az erőnléti dolgokra. Az Akadémia biztosít számunkra mindent, nagyon profik a körülmények és így mindent megkapnak a gyerekek, ami az eredményes munkához szükséges.

– Milyennek ítéled meg a kecskeméti U16-os csapatot, mik az erősségei, illetve mire kell nagy hangsúlyt fektetni a folytatásban?

– Úgy gondolom, hogy nagyon lelkes és hajtós csapatot kaptam, aminek nagyon örülök. Elszántak a gyerekek, keményen dolgoznak, de még abszolút tanulási fázisban vannak, főleg a taktikai dolgokkal kapcsolatban. Én szeretem a sok rendszeres kosárlabdát, nagyon sok információt kapnak nap mint nap, amivel néha nehezen tudnak megbirkózni. Erősségünk egyértelműen a kemény védekezésünk, ami mindennek az alapja, viszont nagyon sokat kell fejlődnünk koncentráció terén, illetve támadásban, gyors döntések meghozatalában, továbbá a védekezés olvasásában.

– Az első akadályt, a selejtezőtornát simán vettétek. Ezek alapján szerinted holt tart a kecskeméti csapat az ország többi, kiemelt egyesületéhez képest?

– A selejtezőre való felkészülésünket nagyban segítette az a 6 edzőmérkőzés, amit lejátszottunk. Be tudtuk lőni nagyjából, hogy hol tartunk, és láttuk azokat a hibákat, amiben fejlődnünk kell. A selejtező első két mérkőzését látszólag könnyen megnyertük, de itt is sajnos nagyon hullámzóan játszottunk. A tornán úgy gondolom nem mi voltunk az első helyre az esélyesek, hiszen idegenben játszottunk egy nagyon kemény miskolci csapattal, akik mindent bevetettek ellenünk. Szerencsére megmutatkozott a gyerekek jó karaktere, helyén volt a szívünk, és nagyon nagy sikert arattunk. Ezzel bekerültünk az ország 12 legjobbja közé, ahová tartozunk is véleményem szerint. Semmiképp sem sorolnám magunkat az elit csapatok közé, ahhoz még rengeteget kell dolgoznunk, viszont, ha ezt tisztességgel elvégezzük, bármi megtörténhet.

– Mik a következő célok, illetve összességében hogy megfogalmazható a célkitűzés a szezonra, mivel lennél elégedett az idény végén?

– A következő cél, hogy próbáljuk megcsípni az első három hely egyikét a csoportunkon belül. Nem lesz könnyű feladat hiszen nagyon erős ellenfelekkel nézünk szembe, viszont szerintem ez egyáltalán nem lehetetlen küldetés. Az idei szezonra egyértelmű cél, hogy mindenki fejlődjön ahhoz képest, mint ahonnan elkezdte a szezont. Nincs nagyobb öröm utánpótlásedzőként, mint látni azt, hogy a gyerekek napról napra jobbak és megcélozhatják a felnőtt csapatba való bekerülést. Csapatszinten abszolút reális cél a legjobb 8 közé kerülés, de akkor leszek a legelégedettebb, ha pár év múlva a legtöbb srác az NB I/A-ban, illetve válogatott mezben pattogtat.