Kecskeméten született 1945. április 11-én. A nyolc elemit otthona közelében, Rendőrfalu általános iskolájában végezte, majd 1959-től 1963-ig a Katona József Gimnáziumba járt. A tanulás mellett kosárlabdázott, tagja lett az NB II-es Kecskeméti Egyetértésnek, ez a csapat - már Kecskeméti Dózsa néven – Kecskemét történetében elsőként feljutott az NB I-be. A vidéki játékosok közül ugyan nagyon nehezen lehetett bejutni az akkori válogatott keretekbe, ám Túri Évának ez sikerült. 1965-től ifjúsági, azután junior válogatott lett, és szorgalmának, tehetségének köszönhetően egyenes út vezetett a felnőtt válogatottba.
Közben a tanulást sem hanyagolta el, Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakán, levelező tagozaton folytatta tanulmányait. 1965-ben Helvéciára hívták át, az ott töltött 18 év – a Feketeerdői Általános Iskolában fizikát és testnevelést tanított – élete legszebb időszaka volt. 1983 nagy változást hozott életében: családjával visszaköltözött Rendőrfaluba, és egykori alma matere – abban az időben a Halasi Úti nevet viselte, napjainkban Damjanich János Általános Iskola – lett a munkahelye. Ott is fizikát és testnevelést tanított, de feladatköre három évvel később jelentősen kibővült, mert a tantestület őt választotta meg az intézmény igazgatójának. Ebben a tisztségében kollégái később három ízben még megerősítették, így az iskola munkáját 16 évig irányította. Ezekben az években aktív közéleti munkát is vállalt, 1994-től három cikluson át önkormányzati képviselőként, valamint az oktatási bizottság tagjaként a kecskeméti iskolák és Rendőrfalu fejlődését segítette.
Az Európa Jövője Egyesület alapító tagja, a Kecskeméti Nyugdíjas Szövetség alelnöke, lelkes közösségformáló.
Sikerei
Magyar válogatott mérkőzései száma: 47
Európa-bajnoki 9. helyezett (1966)
Európa-bajnoki 10. helyezett (1968)
Kitüntetés
1997 Kecskemét Főtanácsosi cím
2002 Kecskemét Városért Oktatásáért Díj,
2002 Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete Aranyérem
2004 Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díj
2005 Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt Polgári Tagozata
1930. március 12-én született Szolnokon. A sport iránti elkötelezettsége korán megmutatkozott, nem véletlen, hogy tanulmányait a Kecskeméti Főiskolán folytatta, ahol testnevelőtanári-, atlétikai- és kosárlabda szakedzői diplomát szerzett. Sportolóként atlétikában Főiskolai Bajnok volt 200 m síkfutásban és 4x100 m váltóban, birkózásban háromszoros főiskolai bajnok és Budapest up-válogatott, míg cselgáncsban 1954-ben Felnőtt Magyar Bajnoki címet szerzett nehézsúlyban.
Évtizedeket felölelő edzői, sportvezetői pályafutása eredményeképpen korosztályok sportolói nevelkedtek, akik közül számosan hazai és nemzetközi hírnévre tettek szert. Adamik Ferenc ugyanakkor nem csupán edzőként, hanem nevelőként is kiemelkedő személyiség volt, aki minden közösségben igyekezett az együttműködés fontosságát, a csapat elsőbbségét tanítani.
Testnevelőtanárként és edzőként megalakította Kecskeméten az első cselgáncs szakosztályt, ahol hamarosan országos bajnokokat, valamint edzőket nevelt.
Atlétikában korosztályos és felnőtt országos bajnok, válogatottak kerültek ki a kezei közül és ebben a sportágban is nagy figyelmet fordított az edzőképzésre. Ugyanakkor a kecskemétiek által leginkább ismert eredményét a női kosárlabda sportban érte el: a Katona József Gimnázium tanulóiból alakított együttes 1965-ben bekerült az első osztályba. Munkája egyedi volt és újító, ugyanis edzőként először atlétikai alapokra helyezte a kosárlabda tanítását.
Több évtizeden át volt sikeres kosárlabda edző. 1965-től a Kecskeméti Egyetértés, 1967-től a Kecskeméti Dózsa, 1971-től 1981-ig a Kecskeméti SC csapatait edzette, 1988 után a KSI kosárlabda nevelőedzője volt. 1980-től 1990-ig a Kecskeméti Sport Club szakmai elnökhelyetteseként felügyelte a sportszakmai munkát.
Dolgozott a magyar válogatottak mellett is, 1967-68-ban a felnőtt női válogatott mellett másodedzőként segítette a kapitány munkáját, az up-válogatottaknál pedig az 1972-es, 1979-es, 1884-es, 1985-ös korosztályokban volt szövetségi kapitány.
Példaképe bátyja, Zoltán volt, aki a 400 méteres síkfutásban magyar csúcstartó volt, emellett Főiskolai Világbajnok, Európa Bajnoki 3. helyezett és Olimpikon. Első házasságából született gyermekei, Zoltán és Csilla apjuk nyomdokaiba lépve tevékenykednek testnevelőként, edzőként, sportolóként, hasonlóan második házasságából született gyermekéhez, Ivetthez.
Kitüntetései
1974 Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Ezüst Fokozat
1991 Kosárlabda Mesteredző
1993 Kemény Ferenc díj
1995 Kecskemét Város Sportjáért Díj
1998, 2008 Bács-Kiskun Megye Kiváló Nevelője Díj
2005 Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt
2010 Magyar Sportért Emlékérem Arany fokozata
2012 Magyar Kosárlabdáért Arany Emlékérem
2019 Bács-Kiskun Megye Sportjáért díj
Négy alkalommal Az Év Utánpótlás Edzője
Id. Tóth Viktor sportvezető, gyémántdiplomás gépészmérnök, okleveles gazdasági mérnök.
Ózdon született 1932. május 30-án. Elemi és középiskoláit Csernelyen, Kassán, Esztergomban és Ózdon végezte, míg felsőfokú diplomáit a Miskolci Nehézipari Egyetemen és a BME-n vette át.
Életének a kosárlabda 75 éve elmaradhatatlan része. Játékosként 35 éves koráig volt aktív – játszott az NB I-ben Ózdon, az Ózdi Vasasban, majd az NB II-es esztergomi csapatban –, igazi sportsikereit azonban sportvezetőként érte el. Miután első munkahelye tervezőként, majd fejlesztési vezetőként az Esztergomi Szerszámgépgyár lett, a sportolás és a vezetői munkája a sportban egyesült: előbb a kosárlabda-szakosztály, majd az Esztergomi Vasas Sportkör irányításával bízták meg. Családjával 1972-ben költözött Kecskemétre, az akkor alapított SZIM gyár egyik felelős vezetője lett. Később dolgozott Nagykőrösön, majd a Kecskeméti Zománc és Kádgyárból ment nyugdíjba.
A kecskeméti női kosárlabdázásba az 1980-as évek második elében csatlakozott, ő lett a szakosztály elnöke, neki köszönhetően maradt működő sportszervezete a női kosarasoknak. 1988-ban megválasztották a Megyei Kosárlabda Szövetség elnökének. 1993 és 1995 között elnökké választották az akkor igen hatékonyan működő Magyar Női Kosárlabda Ligában. 1999 és 2000 között tagja volt az MKOSZ elnökségének, 2000 és 2007 között az MKOSZ Fegyelmi Bizottságának.
Feleségével, a szintén kosárlabdázó Enikővel 1956-ban házasodtak össze, családcentrikus, szeretettel teljes életben nevelték gyermekeiket. A házaspár három fiúgyermeke a civil mindennapok mellett a kosárlabdában érték el életük első nagy sikereiket. Attila sokszoros válogatott lett, Ádám, közgazdász szakmája mellett edzősködött is, míg Viktor a TF diplomájával szerzett tudást kamatoztatva testnevelőként dolgozik, emellett pedig irányítja az édesapjával közösen alapított Kecskeméti KC munkáját.
Idős Tóth Viktor mindennapjait lakóhelye, Katonatelep közügyeinek szenteli. Azt teszi, mint cégvezetőként, sportvezetőként és családapaként: alkotó közösséget épít.
Kitüntetései
1999 MKOSZ Aranykoszorús Elnökségi Tag
2012 MKOSZ Életműdíj
2017 Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt
Magyar válogatott kosárlabdázó, aki 20 éven át tartó élvonalbeli pályafutásának nagy részét (több, mint 15 évet) Kecskeméten teljesítette. 1964-ben született a Komárom-Esztergom megyében található Szőnyben, majd a közeli Ászáron nőtt fel. A kis faluban egy kedves, de modernnek nem mondható kézilabdapálya jelentette a helyi gyerekek sportolási lehetőségét. 12 évesen elment a közeli Komárom strandjára, ezzel egyszersmind megváltozott a magas, vékony lány élete. A medence partján ugyanis odament hozzá egy határozott fellépésű, de kedves úr, aki megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve kosárlabdázni? Az úr a Komáromban edzőtáborozó kecskeméti kosarasok legendás edzője, Adamik Ferenc volt. S bár Farkas Anna mindaddig soha nem fogott a kezében kosárlabdát, hajlott a hívásra – a hetedik osztályt szülei engedélyével (de egyedül) már Kecskeméten, a Molnár Erik, mai nevén Arany János Általános Iskolában folytatta, majd jöttek a bányais évek, és az egyre szaporodó kosaras sikerek.
Farkas Anna tagja volt az 1981-ben osztályozón az NB I-be jutó kecskeméti felnőtt csapatnak. Élete első NB I-es mérkőzését 1981. október 10-én játszotta, a Kecskemét 70-54-re nyert a KSI ellen. Ettől kezdve 13 szezonon keresztül megszakítás nélkül Kecskeméten játszott az NB I-ben. 1994-ben két szezonra a szintén NB I-es, nemzetközi bajnokságban szereplő Szarvas játékosa lett, de 1997 tavaszán már újra Kecskeméten szerzett örömet a szurkolóknak. 1999-ben igazolt Szolnokra, és kosárlabdázói pályafutását 2001. május 16-án, egy Kecskemét ellen győztesen megvívott helyosztó mérkőzéssel fejezte be.
Férjét is a kosárlabdának köszönheti, Csorvási Sándor tagja volt az 1981-ben osztályozón szereplő, és NB I-es tagságát sikerrel megvédő kecskeméti férfi csapatnak – a férfiak és a hölgyek osztályozóját egy időben rendezte a kosárlabda szövetség Fonyódon. A kapcsolat később házassággal, majd két, szintén kosárlabdázó fiúval ajándékozta meg Farkas Annát.
Sikerei
NB I-es mérkőzései száma: 562
Kecskeméti NB I-es mérkőzései száma: 442 (Szarvas: 67; Szolnok: 53)
Magyar válogatott mérkőzései száma: 90 (1985 és 1992 között)
Európa-bajnoki bronzérmes (1985)
Európa-bajnoki 8. helyezett (1989)
Világbajnoki 8. helyezett (1986)
Kitüntetés
1993 Az Év Kecskeméti Sportolója
Bár több sportágat kipróbált, sohasem volt válogatott sportoló, nem lett bajnoki gólkirály, nem volt az év sportolója. Mégis a kecskeméti sporttörténelem egy kiemelkedően eredményes korszaka elképzelhetetlen lenne Király József nélkül. Ő volt ugyanis az elnöke annak a klubnak, amely irányításával bekerült az ország 12 kiemelt sportszervezete közé.
Király József 1935. december 19-én született Kecskeméten. Első sportága a teke volt, a kecskeméti Vasgyárban dolgozó édesapja is tekézett, és magával vitte fiát, aki előbb csak bábuállítóként került kapcsolatba a sportággal. Később a Vasgyár focicsapatába hívták, a serdülők, majd az ifisták kapusa lett. Mindeközben a három kecskeméti gimnázium egyikében, a közgazdaságiban tanult. A Közgáz színeiben a másik két iskola, a Piarista Gimnázium és a Katona Gimnázium iskolai csapataival vívtak nagy csatákat több sportágban, többek között kosárlabdában. 1957-ben kötelezte el magát végérvényesen a kosárlabdával, a legendás Guóth Iván hívta a Kecskeméti Petőfibe. 15 éven át játszott a csapatban, csapatkapitányként tagja volt az 1964-ben és 1966-ban NB I-be jutott Petőfinek. Sportvezetői pályája igen korán, 1963-ban kezdődött, amikor a kosárlabda mellett társadalmi elnöhelyettese lett a megyei testnevelési és sporttanácsnak. 1967-ben nevezték ki (szintén még aktív játékos korában) a városi testnevelési és sporttanács elnökévé. Majd amikor 1972-ben, öt kecskeméti kisegyesület összevonásával létrejött a város legnagyobb sportszervezete, a 12 szakosztályt összefogó Kecskeméti Sport Club, Király Józsefet választották elnökké. 24 éven át, 1996 decemberéig volt a KSC elnöke. Ebben az időszakban a kecskeméti klub bekerült az ország legjobbjai közé. Ez idő alatt nyolc kecskeméti versenyző vett részt az olimpiákon, ezüst- és bronzérem is bizonyította a KSC magas szintű szakmai munkáját.
A roppant felkészült, lojális, emberközpontú sportvezető, aki 2003-ban hunyt el, kitörölhetetlen nyomot hagyott a kecskeméti sporttörténelemben. Öt cikluson át volt a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, és a MOB küldötteként részt vett az 1996-os olimpián Barcelonában.
Vagyis elmondható, hogy Király József sportolóként ugyan nem lett válogatott, sportvezetőként azonban bekerült az ország legjobbjai közé.
Kitüntetései
1965 A Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója
1968 és 1995 Kecskemét Városért díj
1972 A Testnevelés és Sportérdemérem ezüst fokozata
1987 A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata
1995 SOSZ Emlékérem
1996 Kemény Ferenc Díj
1996 SOSZ Aranygyűrű
Győrben született 1930. szeptember 16-án, majd a családjával 1939-ben Kecskemétre költözött, középiskoláit már itt végezte: a Református Kollégiumban érettségizett, majd 1951-ben a Kecskeméti Tanító- és Óvónőképző Intézetben diplomázott (később, 1960-ban a TF edzői szakát is elvégezte). Ezt követően néptanítóként Törökfáiban, az ottani tanyasi iskolában dolgozott, de életébe hamar beköltözött a kosárlabda. Kecskeméten előbb még játszott, ám nagyon fiatalon edzősködni kezdett. 1956-ban a Piarista Gimnázium fiúcsapatával országos középiskolás bajnokságot nyert, majd 1964-ben a férfi együttes, a Kecskeméti Petőfi az ő irányításával jutott fel az élvonalba. Élete végéig büszke volt arra, hogy Kecskeméten a Petőfinél nem csupán csapatot épített, hanem olyan összetartó közösséget, amelynek tagjai korszakokon átívelő barátságokat kötöttek.
1972-től már, mint profi edző, előbb Székesfehérváron, a Videoton vezetőedzőjeként dolgozott (abban az időszakban a Vidi lett a Vidék Bajnoka), azután a SZEOL AK férfi együttesének munkáját irányította, Szekszárdon (1993-94, 1995-96) és Nagykőrösön (1994-95) is volt vezetőedző, miközben a legtöbb időt ezekben az évtizedekben a kecskeméti kosárlabdában töltötte. Közben hat évig a magyar válogatott másodedzői feladatait is ellátta. 1996-tól folyamatosan Kecskeméten dolgozott az utánpótlásban. Utolsó munkahelye a Kecskeméti Nemzeti Kosárlabda Akadémia volt.
Kecskemét igen sokat köszönhet Guóth Ivánnak. Egyike volt azoknak, akik megalapozták a kosárlabdázást városunkban, aki nem csupán edzősködött a Piarista Gimnáziumban, hanem szervezett, intézkedett, s ha kellett, a csapatával lapátot fogott és pályát épített. A mostani komoly, profi kosárlabda élet elindulásának ő volt a megálmodója.
Különössé teszi az ő magasztos megítélését az a tény, hogy sem bajnoki, sem kupa aranyérmet nem nyert soha. Ennél viszont sokkal többet ért el. A sportágban olyan óriási szeretet és tisztelet vette őt körül, ami csak a legnagyobbaknak jár, azoknak, akik legendákká váltak már életükben. Öt gyermeke született, volt, aki válogatott játékosként, vagy edzőként vitte tovább a kosárlabda szeretetét.
Kitüntetései
2010 A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Életmű Díja
2011 Kecskemét Sportjáért Díj
2011 A Köztársasági Elnök Díszoklevele Éremmel kitüntetés vehette át, utóbbit dr. Schmitt Páltól. 2012 NOB Elismerő kitüntetést
Kecskeméten született 1951. 03.21-én és 56 évesen, 2008.07.17-én hunyt el szülővárosában. Márta a középiskolában már a Kecskeméti Dózsa NB I-ben szereplő csapatához került, ahol hamarosan meghatározó játékossá vált. 1972-ig a Kecskeméti Dózsában kosarazott, ekkor már a válogatottban is szerepelt. A Kecskeméti Dózsa megszűnését követően a játékosok a Kecskeméti SC-be igazoltak. A KSC csapatában játszott 1974-ig, amikor az MTK leigazolta az akkorra már országosan ismertté vált játékost.
Magyar Márta a fővárosban is magas színvonalon képviselte szülővárosát, a sok válogatott kosaras között példamutató, kitartó, fegyelmezett játékával, lelkiismeretes edzésmunkájával, szerény, közösségépítő egyéniségével mind sporttársai, mind az edzője rokonszenvét, szeretetét élvezte sok éven át. Hiába volt válogatott sportoló, a megélhetésért dolgoznia kellett Budapesten is. Munkájában is jól teljesített, mert a híres budapesti Gerbeaud-cukrászda vezetője volt, amely testileg-lelkileg megterhelő, felelősségteljes munkát jelentett számára.
Még Kecskeméten érte az a megtiszteltetés, hogy 1972-ben a városon áthaladó olimpiai lángot vihette, sőt a főtéren a központi olimpiai tüzet ő gyújthatta meg.
Magyar Márta 1982-ig volt az MTK játékosa, majd rövid ideig a klub technikai vezetője volt.
Még Kecskeméten házasságot kötött Makay Györggyel, aki a Kecskeméti Dózsa, majd a KSC labdarúgója volt. Együtt igazoltak az MTK-hoz, amellyel később, Verebes József irányításával bajnokságot nyert labdarúgócsapat keretében szerepelt.
Házasságukból két fia született. Egyik fia a testépítésben találta meg a számításait, a másik pedig gyerek kora óta rendszeresen focizik. Unokája a Vasas utánpótláscsapatában játszik.
Márti nagy tekintélynek örvendő kecskeméti sportcsaládban született. Édesapja, Magyar István korábban a KTE-ben focizott, majd a klub vezetőségének is tagja lett.
Márta ikertestvére István, a KTE jobbszélsője volt, öccse Miklós szintén a kecskeméti lila-fehéreknél játszott. 4 lánytestvére a Kecskeméti Dózsában majd KSC-ben kosárlabdázott. A Magyar-család büszke volt gyermekeire.
Sikerei:
Többszörös magyar válogatott
1972-ben olimpiai láng futás résztvevő kosárlabdázó
1946. január 28-án született Kecskeméten. A sport meghatározó szerepet töltött be már az általános iskolai éveiben is, majd a Katona József Gimnázium diákjaként több sportágban is hírnevet szerzett iskolájának.
A gimnáziumban (Katona József) az atlétika szinte minden ágának szenvedélyes szeretete, a kemény, kitartó, becsülettel végzett edzések megalapozták későbbi sikereit más sportágakban is. Iskolájának jó hírnevet, értékes okleveleket, érmeket, serlegeket szerzett a versenyeken.
1963-ban a „Hírös város” kosárlabda-szakosztálya sorai közé hívta és ő igent mondott. Néhány év múlva Magyarország legjobb kosárlabdázói közé is beválogatták. Tizenegyszer vehette magára a megtisztelő, felejthetetlen, címeres mezt és együtt játszhatott az ország nagyra becsült, körülrajongott élsportolóival (Halmos, Nagy, Salgó, Gellér, Lendvay, Losonczi).
Kecskeméten, Budapesten, külföldön meccsek, edzések, edzőtáborok követték egymást. Kevés válogatottsága ellenére járt a csapattal Franciaországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Romániában és a Szovjetunióban is.
Az NB I-es kecskeméti csapat is számíthatott eredményes játékára. Gouth Iván edző vezetésével sok szép sikert ért el, felejthetetlen évek következtek, bár néha embert próbáló döntések elé is állították. Sok év múlva az Öregfiúk csapatának is megbecsült tagja volt.
Felesége (Magyar Ilona) is sportoló volt: torna, kézilabda, kosárlabda. Szabó Zoltán által vezetett Kecskeméti Dózsa kosárlabda-csapatából a KSC-hez került, Adamik Ferenc „lányai” közé.
50 évvel ezelőtt e két kiváló sportoló (Magyar Márta és Kovács Tamás) is részesült abban a megtisztelő feladatban, hogy a Kecskeméten áthaladó olimpiai lángot vihették, sőt, egymásnak adhatták az egyik állomáson.
1972-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a városon áthaladó olimpiai lángot vihette, mint kiemelkedő kecskeméti kosárlabdázó.
Sikerei:
Magyar válogatott mérkőzéseinek száma: 11
1972-ben olimpiai láng futás résztvevő kosárlabdázó
Kégel Tamás 1938. augusztus 3-án született Budapesten. Esztergomban járt középiskolába. Az igazán sportos iskolai évek során kosárlabda szeretetével fertőződött meg és a Fáklya nevű egyesületben a tanáraikkal egy csapatban indult játékos pályafutása megyei szinten. 1956-ban – csakis azzal a céllal, hogy elsőosztályú kosaras legyen – bekerült a Testnevelési Főiskolára. Ott Magyarország legjobb edzője, Páder János kezei alatt pallérozódott. A tőle megszerzett tudást kamatoztatta gyakorló testnevelőként Siófokon, és beleszeretett a tanításba. Később visszahívták szülővárosába Esztergomba, ahol 1972-ben aratta egyik legkedvesebb sikerét: országos középiskolai bajnok lett csapatával. A következő állomásként 1975-ben került Kecskemétre, ahol testnevelőként és később a Kecskeméti Főiskola Testnevelési és Sport Intézetének igazgatójaként tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1975-1981 között a kecskeméti élvonalbeli felnőtt csapat vezetőedzőjeként öregbítette a város jóhírét. Szigorú, következetes pedagógusként és kosárlabda szakemberként kivívta a tiszteletet diákjai, sportolói és kollégái körében is. Sokat tett Kecskemét és az egyetem sportéletének fellendítéséért, tevékenységét számos kitüntetéssel díjazták. 1995-2002 között a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnökségi tagjaként is szolgálta a sportszövetség küldetését. Megszerzett sportszakmai tudását, tapasztalatát és vezetői képességét az utánpótlás nevelésben kamatoztatja. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia megalakulása óta a fiú szakág vezetője. Hivatása a hobbija, így minden Kecskeméten megrendezett mérkőzésen ott van, szurkol és segíti a kollégák munkáját, fiatalok képzését. Családja is erős szállakkal kötődik a sporthoz, a kosárlabdához. Fia ifj. Kégel Tamás válogatott kosárlabdázóként állt a sportág kötelékében, majd később edzőként vált az Akadémia tagjává. Unokája Kégel Tamás szintén akadémista és korosztályos válogatott sportoló.
Kitüntetései:
2004 Kertészeti Főiskola aranygyűrűje
2007 Kecskemét Város Sportjáért díj
2008 Kecskeméti Főiskoláért emlékérem
2015 Kosárlabda Akadémia Év Munkatársa díj
2016 Matolay Életműdíj
2017 Magyar Egyetemi-Főiskolai Szövetség Életmű díj
1946. augusztus 7-én született Lajosmizsén és itt járt általános iskolába. Tanulmányait a kecskeméti Katona József Gimnáziumban folytatta, később kertészmérnöki diplomát szerzett a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán. Fiatalon atletizált, majd 15 évesen Adamik Ferenc tanár úr gyorsasága és magassága miatt kinézte a kosárlabda számára. A gimnáziumból indult kosárlabda pályafutása is, másfél évtizedig folyamatosan szórta a pontokat az NB I-ben Kecskemét győzelméért. A Kecskeméti Petőfi, majd pedig a KSC kosárlabda csapatának színeiben 15-ös számmal, az akkori időben az ország legeredményesebb játékosai, a fordulók legjobbjai közé tartozott. Szerette Kecskemétet, ragaszkodott a városhoz, a szurkolókhoz. A Honvéd, az akkori legjobb magyar csapat el akarta vinni, ennek ellenére maradt Kecskeméten. A munkahelyi elfoglaltságai miatt csak tizenkét alkalommal öltötte fel a címeres mezt.
Id. Kégel Tamás vezetőedző egy naplóba írt bejegyzésében így jellemezte a szurkolók által szeretett„Bébit”: „Farkas Pista a védekezés minden fortélyát ismeri, nagy területről dob, de különösen a bal oldal az igazi helye, rendkívül gólerős, ez az igazi erénye.”
Higgadt, megfontolt ember, sportoló és vezető volt, aki az élsporttól való búcsúzása után több évig vezette a szakosztályt és akit többször hívtak vissza a pályára, hogy erősítse a fiatalabb korosztályból álló kosárlabda csapatot.
Munkájában is a maximumot teljesítette. 1986-ban Munka Érdemrend bronz fokozata elismerést is kapott. 1980-ban a Körzeti Földhivatal Kecskemét hivatalvezetője lett, majd 1996-tól 2000-ig a Bács-Kiskun megyei Földhivatal vezetője volt. 2000-2003 között a magánszektorban helyezkedett el, de pótolhatatlan szaktudása miatt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet területi iroda vezetésére kérték fel. 2003-2007 között a Bács-Kiskun megyei terület tartozott hozzá, majd 2008-tól 2013-ig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. területi irodáját vezette Bács-Kiskun és Szolnok megyében. 2013-ban nyugdíjba vonult.
Első házasságából született fia Krisztián, második házasságából született lánya Vanda. Feleségével, Erzsébettel 45 évig éltek együtt. Közösen nevelték felesége első házasságából született lányát Andreát is. A család rendkívül fontos volt számára az unokákkal is nagyon szoros kapcsolata volt.
Családja is kötődött a sporthoz. Fia ifjúsági bajnok, lánya Vanda korosztályos válogatott, diákolimpiai országos bajnok kosárlabdázó. Unokája Sophie korosztályos válogatott, illetve Noel jelenleg is a Kecskeméti Mercedes-Benz-Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia játékosa.
